A széles érdeklődési köréről híres Kosztolányi Dezső különösen nagy könyvtárral büszkélkedhetett. Felesége összegzése alapján élete folyamán „körülbelül nyolcezer könyvet gyüjtött össze. Francia, angol, német, olasz, spanyol nyelven. De egy-két könyvet olyan nyelven is megőrzött, amelyet nem tudott. Kínai, orosz, lett, szerb, román könyvei voltak. […] Könyvtárának jelentős részét alkották a nyelvészeti munkák, szótárak.” Az író állítása szerint ellenben hétezer kötetes könyvtára volt, de annyi bizonyos, hogy dolgozószobájában három fal mentén a padlótól a menyezetig értek a könyvek, saját műveinek külföldi kiadásai pedig a fönti polcokon kaptak helyet. „Minden darabját egyenként vettem, minden kötetéhez fűz valami emlék” – vallotta Lánczy Péternek 1934 nyarán. Németh Andor visszaemlékezése ugyancsak a könyvtár nagy becsben tartásáról árulkodik: „Mindig nagyon ünnepélyes volt, ha egy-egy könyvet kiemelt a többiek közül, és megmutatta nekem. Nagyon sok régi kiadású könyve volt, első kiadású magyar romantikusok, de rengeteg német, francia, olasz és spanyol könyv is. Könyvtárát úgy ápolta, mint egy kertet […] A legnagyobb megbecsülésnek tartom, hogy […] kölcsönadta egyszer Jules Renard Napló-ját, és egy más alkalommal néhány Proustot.”
Kosztolányi külföldi útjai során is rengeteg könyvet vásárolt, valamint rendszeres vásárlója volt többek között a Grill-féle Könyvkereskedésnek, a Lauffer Tivadar Könyvkereskedés és Antikváriumának, a Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt.-nek, Medvei Dezső Új és Antikvár Könyvesboltjának, valamint a Rózsavölgyi és Társának. Előfordult, hogy hitelben vásárolt, de mindenképp jelentős összeget költött mind a hazai, mind a külföldi könyvpiac antikvár és újonnan megjelent köteteire. Halála után szétszóródott gyűjteményét szépirodalmi, nyelvészeti, filozófiai, pszichológiai, esztétikai és orvostudományi munkák egyaránt gazdagították.
Fönnmaradt könyvszámláin számtalan más kiadvány mellett szerepelnek Sainte-Beuve francia nyelvű munkái, Horatius művei, Szent Ágostontól a Vallomások, Toldy Ferenctől A magyar költészet kézikönyve öt kötetben, Goethe alkotásai, Ipolyi Arnold Magyar mitológiája, Arany, Dayka és Komjáthy könyvei, Budenz Finnugor szótára, Gombocz Nyelvtörténeti módszertana, Szinnyei Magyar nyelvhasonlítás című munkája, a kanti etika alapművei, Shakespeare-drámák, különböző szótárak (köztük nem utolsósorban etimológiai szótárak), Bars vármegye monográfiája, Freudtól a Die Traumdeutung (Álomfejtés) és Tolsztoj Anna Kareninája.
Az író orosz irodalom iránti érdeklődését nemcsak tárcái és esszéi mutatják, hanem könyvtárának néhány további ismert darabja is. Csehovot az 1902-es, négykötetes jénai összkiadás alapján fordította, de például egy Tolsztoj halálábrázolásait számba vevő francia antológia is birtokában volt, valamint Eugene Melchior Vogüé márki műve az orosz literatúráról, André Suarès tanulmánya Dosztojevszkijről és Merezskovszkij Tolsztoj és Dosztojevszkij című munkája németül. Ezenkívül minden bizonnyal a francia, az angol, illetve más nyugat-európai irodalmak alapművei mellett az akkoriban frissen megjelent tudományos szakmunkák is rendelkezésére állhattak, ám e tekintetben tételes listákról, könyvszámlákról nem tudunk.
Saját könyvtárának állandó használata mellett többször megfordult például a Baumgarten Alapítvány gyűjteményében is. Illés Endre beszámolója szerint sokszor játékosan színészkedett az egyes kötetek kézbevételekor, miközben olyan kiadványokat is leemelt a polcról, amelyek bizonyosan megvoltak otthonában: „a betévedt olvasót játszotta. Költők rajongóját. Csodálkozott, dicsért, ámuldozott. Odalépett a tömött könyvsorokhoz, kihúzott egy zöld vászonba kötött könyvet. »Shelley…« – mondta. És kezdődött a mutatvány.” Miután kellő mennyiségű könyvet fölhalmozott az asztalra, befejezte magánszámát, s végül egyiket sem vitte magával. Ilyenkor mindössze néhány folyóiratot kért: általában az Adelphi, a Nation és a Poetry lapszámait, lehetőleg minél több évfolyamban.
