A Ponte delle Tette, azaz a „Csöcsök hídja” – mely nevet a 15. század végén kapta – Velencében, a Rialto piac mögötti városrészben található. A híd két, egymással szomszédos bordélynegyedet kötött össze, ahol kurtizánok várták az arra tévedő vándorokat. Mikor a Velencei Köztársaság vezetősége úgy ítélte, hogy a homoszexualitás terjedése veszélyt hozhat a város szociális ügyeire, azzal védekeztek, hogy a női prostitúciót kezdték fölkarolni. 1509-re már összesen 11.565 örömlány tevékenykedett a városban. Természetesen a katolikus ünnepek alkalmával szabadnapot kaptak, és amúgy is rendszeresen ellenőrizték őket. Adóik pedig a város bevételeit jelentősen megnövelték.
A kurtizánok nagyobbik része középosztálybeli családokból került ki, s a művészetekben és az idegen nyelvek ismeretében egyaránt járatosak voltak. A prostitúció arra kínált lehetőséget számukra, hogy egyfelől elkerüljenek otthonról, másfelől jómódúak lehessenek, illetve nemesemberekkel kerüljenek össze. Sokuk híressé vált Velence-szerte, s megbecsülésnek örvendett (cortigiana onesta). Idővel maguk választhatták meg klienseik körét is. Élettörténetük és társadalmi szerepük több irodalmi és filmművészeti alkotás alapjául is szolgált.
A Ponte delle Tette volt tehát az egyik helyszín, ahol a hölgyek közszemlére tehették bájaikat – sőt, egy időben kötelezték is őket erre –, hogy bebizonyítsák: ők bizony nők a javából! De a környező épületek ablakaiból is szívesen kitekintgettek lenge öltözékükben, így a hídon átkelő vendég már a kéjlak fölkeresése előtt tudhatta, kivel is lesz dolga. Az 1700-as években Casanova mester is gyakorta megfordult errefelé, mikor olcsóbb kalandokat keresett, s nem a férjezett szépasszonyoknak kívánta csapni a szelet. De egy apácát is éppen ezen a környéken sikerült elcsábítania, megunván a kurtizánokat.
(Fotó: AnJou, Jan Ison Photography)
