Kosztolányi Dezső felesége, Harmos Ilona már házassága előtt is foglalkozott írással. 1909-ben látott napvilágot – a Kereskedelmi Reklámvállalat jóvoltából – Mme Chaglon üzletei. Egy divatszalon rejtelmei című kisregénye. A mű hosszú időn keresztül nem jelent meg, s az irodalomtörténet-írás is mostohán bánt vele. Ám nem is annyira szépirodalmi értéke miatt tarthat számot érdeklődésre a munka, mint inkább a 20. század eleji korszaktörténetről, a hazai női irodalmi hagyományról, valamint Kosztolányi Dezső életrajzáról való eddigi tudásunk kiegészíthetősége okán.
Harmos Ilona elfeledett írása műfaját tekintve erotikus ponyva, mely Erdős Renée „tabudöntögető” költészetével egyidőben született, sőt, Erdősnek a korban nagy fölháborodást kiváltó regényeit (Santerra bíboros, A nagy sikoly) meg is előzte. Harmos könyve egyike volt azon gesztusoknak, amikor a századforduló női – félretéve a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszert – tudtak és mertek erotikus témákról írni, nyíltan vállalva a női testi lét örömeit és keserveit.
A Mme Chaglon üzletei. Egy divatszalon rejtelmei című mű főhőse a nem túl makulátlan múltú Emma, aki Cseley gróf megbízására – egy ruhaszalon „fedővállalkozása” nyújtotta biztonságban – szerelmi légyottok lebonyolítását szervezi. Egymás karjaiba tereli többek között a nagy étvágyú Grellernét és a fiatal huszárfőhadnagyot, a gyereklány Vilmácskát és a kövér Wippler bárót, valamint barátnőjével közösen nyújt élvezetet egy extrém ízlésvilágú öreg milliomosnak, aki szűzies apácákról ábrándozik.
Az utoljára 1909-ben kiadott mű az idei Könyvhétre lát napvilágot, a Művészeti és Irodalmi Jelen kiadó jóvoltából. Harmos Ilona munkáját követően rövid pályaképet olvashatunk az írónőről, melyben házassága előtti éveit eleveníti föl a kötet szerkesztője, Arany Zsuzsanna. Olyan adatokat tár a nyilvánosság elé, melyek korábban kevésbé vagy egyáltalán nem voltak ismertek. A színészlexikonokban található tudnivalókon túl részletesen ismerteti Harmos színházi (illetve kísérleti színházi) föllépéseinek krónikáját, valamint korai fordítói munkásságáról is szót ejt.
És most következzék egy rövidebb részlet Harmos regényéből:
„Alig hangzott el az ügyvédné kocsijának zaja az út burkolatán, mikor megérkezett gróf Cseley és barátkozón, szívélyesen ölelte át Emmát.
– Miért hívatott kis barátnőm?
– Grellerné daliás huszárja letörten jött haza!
– Letörten? Nem értem.
– A szó legszorosabb értelmében letörten. Minden gondolat nélkül. Letörten, mint egy agyonhajszolt versenyló.
– Nagyszerű! Egy hét alatt! Micsoda asszony, Emma mondtam ugye, hogy meseasszony!
– Az.
– De mért volt olyan sürgős ennek a közlése?
– Mert Grellerné felváltót akar.
– Hihetetlen! Meseasszony! Modern asszonyi minotaurus! Ne is mondja tovább, ma este utazom.
És az esti fiumei gyorsvonat tényleg röpítette dél felé a grófot.
Abbaziában találkozott két üdülő barátjával, akiktől kérdezősködött Grellernére. Azt az értesítést kapta, hogy a gyönyörű szenvedélyes vérű asszony egy különálló villában lakik, melyet a férje két év előtt vásárolt neki nevenapjára és hogy nagyon visszavonultan él, csak naponta kikocsizik Porto Ré felé.
Az utóbbi körülmény meglepő volt, de Cseley ezt a visszavonultságot a főhadnaggyal hozta összefüggésbe. A gróf megkérte barátait, hogy mutassák meg neki az asszonyt, amit azok készséggel megígértek. Tizenegy óra felé lassan ment együtt a három barát az országúton, honnan csodaszép kilátást nyújtott a tenger. Még alig mentek egy negyedórát, amikor mögöttük lovak patáinak dübörgése hangzott fel, a gróf egyik barátja megfordult:
– Ő az!
Félre kellett lépniök az útból, hogy a kocsit elengedjék menni előttük, a két barát az út bal oldalán állt meg, a gróf pedig a jobb oldalon, és így nézett szembe a kocsival közeledő nővel. A kocsi nagyon lassan haladt. Egy hölgy ült benne. Egyszerű fehér ruha volt rajta és egyenesen, korrektül ült a kocsiban, csak abban volt valami kedves hanyagság, ahogyan az ernyőjét tartotta. A gróf nagyon szépnek találta. Nagy és arányos testűnek látta. A napernyőjén megtört, gyenge napfény és finom sugarak átszűrődtek szabályszerű arcára. Szája kicsit nagy volt, szürke szemei fáradt tekintetűek voltak. Grellerné festette a haját, arra a gróf meg mert volna esküdni, de ilyen csekélység nem gátolhatta őt elragadtatásában, hiszen sokkal fiatalabb volt, sem hogy ősz voltát akarta volna ezzel elrejteni.
A kocsi elvonult a gróf előtt és Grellerné szeme megakadt a csinos férfin. Elegáns ruháiban a gróf tényleg nagyon előkelőnek látszott. Széles vállai, karcsú alakja és tiszta, határozott nézésű szemei rögtön elárulták az élni tudó, de valószínűleg jónevelésű és a jobb körökhöz tartozó embert. Grellerné mindenesetre észrevette ezt. Fáradt szemei megélénkültek, ajkai megnyíltak egy percre, mikor a kocsi a gróf előtt elgördült, tekintetük találkozott és egymásba akadt, mintha sohase akarnák egymást elengedni…”
Facebook: https://www.facebook.com/mmechaglon/
