Hogyan kerül össze a még gyermek Kosztolányi mester a rettegett sorozatgyilkossal? Édesanyja emlékei szerint Desiré megvetette a meséket, ám helyette a maga kreálta rémmesék világában élt. A Brassói Lapok hasábjain id. Kosztolányi Árpádné Brenner Eulália nyilatkozatot is adott, melynek zaftosabb részleteit idézzük is:
"– Mint fiatal gyerek – meséli édesanyja – megvetéssel fordult el a mesék világától és szótárral szerelte fel magát. A francia és a német nyelvtan volt a kedvelt olvasmánya. Újságokat is nagyon szeretett olvasni. Akkoriban a Hasfelmetsző Jack volt a világ szenzációja és fiam éveken át rettegett az emberi szörnnyel való találkozástól. Félt az utcára menni, az iskolába is kísérni kellett, mert attól tartott, hogy a szabadkai békés házak mentén is feltűnik a Hasfelmetsző." (ifj. Kabán Endre: Kosztolányi édesanyja nyilatkozik, Brassói Lapok, 1938.)
A Hasfelmetsző nevéhez kötött gyilkosságok 1888 és 1891 között történtek, tehát akkor, amikor az 1885-ös születésű Kosztolányi még valóban kisgyerek volt. "A gyilkosságok azonnali következményeként – és a későbbiekben szintén – Hasfelmetsző Jack a gyerekek mumusa lett. Ábrázolása gyakran rémisztő volt. […] Az 1960-as évekre Hasfelmetsző a »ragadozó arisztokrácia szimbólumává vált«, és cilinderes úriemberként ábrázolták. A Hasfelmetszőről kialakult (vagy a média által kialakított) kép keveredett más horrortörténetekkel, illetve azok elemeivel, szimbólumaival, szereplőivel, vagyis egyszer Drakulát idéző sötét köpenyt adtak rá, máskor pedig az emberi szervek iránti megszállottságát a Frankenstein-történetre emlékeztető módon hangsúlyozták." (Wikipédia)
Ám nemcsak Kosztolányi félt a Hasfelmetszőtől, hanem későbbi felesége, Harmos Ilona is. Visszaemlékezéseiben a következőket olvassuk: "Télen sokat kell félni. […] Az utcán félek a hasmetszőtől. Jack, a hasfelmetsző biztosan arra lakik valahol a Múzeumkert felé, a Vas utca táján, mert ha a pesti mamához megyek, akkor kell leginkább félni tőle. Akárcsak Piroskának a farkastól. A kocsiút közepén megyek, hiába kiabál a Freulein, hogy ne szaladjak el mellőle. A hasmetsző valamelyik kapu alatt leskelődik. Múltkor leszaladtam a Wesselényi utca sarkára irkát venni, s egy bácsi hívott, menjek be vele a kapu alá, mutat valami szépet, én bementem, kinyitotta a télikabátját, és mutatni akart valamit, valami fehéret; borzasztón megijedtem, kirohantam, nem is emlékszem már, hogy értem haza. Nem mondtam meg senkinek, még Marinak sem, mert akkor tudom, nem engednek le többet egyedül irkát venni.
Hátha ez lehetett Jack, a hasmetsző, pedig soványabbnak és szegény ruhájúnak gondoltam." (Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem, Bp., Noran, 2003.)
