Dénes Zsófia nem kevesebb, mint 102 évet élt (1885–1987). József Attila-díjas író és újságíró volt (1981). Ady Endre egykori menyasszonya, majd barátja és életének krónikása. A Budapesti Tudományegyetemen folytatott irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat, majd 1912-től a Pesti Napló, utána a Világ című szabadkőműves lap párizsi tudósítója volt. Balázs Béla révén 1913 őszén megismerkedett Ady Endrével, akinek rövid ideig menyasszonya, majd élete végéig barátja volt.
Ahogyan a Huszadik Század című folyóirat 1940 augusztusában már ír erről a liaison-ról:
"A fiatal asszonyban volt jócskán idealizáló hajlam, ő a férfit csak a költő glóriáján át tudta látni. Erre szükség is lehetett. Ady a szerelemben nem volt idealista, hűség, felelősségérzés még mint fogalom sem igen szerepelt elgondolásaiban, jogot érzett minden nőre a világon. Inkább szerettette magát, mint szeretett, örült, ha anyáskodtak vele, babusgatták, bajaiban sajnálgatták.
Lekötni magát egy nőhöz nem akarta és nem is tudta, egy folyamatban lévő szerelmi kapcsolat nem volt neki akadály a legvadabb tobzódásokra más nőkkel, akár a legalantasabb minőségűekkel is. Erről bizonyító adatokat olvashatnak Dénes Zsófia könyvében azok, akik a költőt nem ismerték. Barátai már ekkor is tudták ezt, mert ő nem volt diszkrét, szeretett női ügyeivel eldicsekedni, olyanokkal is, amiket jobb lett volna elhallgatni. Ebben bizony cinikus is volt.
Hamarosan eljegyezték egymást. Zsófiában élt annyi polgári érzés, hogy ragaszkodott a házasság formáihoz. Tudta, megtanulta, mit vállal, mégis akarta a házasságot, fiatal önbizalma, szerelme, optimizmusa valami védőangyal szerepet jelölt ki neki Ady mellett. A házasságot az asszonyka anyja akadályozta meg erélyes fellépéssel. Ezt nem is lehet tőle rossz néven venni. Amit Ady betegségéről, alkoholizmusáról, életmódjáról hallott, az teljesen elég volt egy jócsaládbeli anyának."
1916-ban aztán anyja egyetértésével Zsófia hozzáment a török szultán egyik miniszterének orvos fiához, akivel Svájcban, Németországban és Ausztriában élt. 1918-ban Szabó Ervinen keresztül bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába, a Vörös Újság szerkesztőjeként. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után, Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság című baloldali politikai napilap munkatársa lett. Ez volt az a lap, amely Kosztolányi Dezsőt oly élesen támadta, mikor a hírhedt Pardon rovatot vezette.
Miután Zsófia megözvegyült, hazatért, s házasságot kötött Nagy Andorral. Az Esti Kurír és a Reggel című lapokban publikálta riportjait. 1934 és 1936 között az Ünnep című irodalmi lap szerkesztője volt. 1937-től írásaiból élt, melyek élményanyaga Adyhoz fűződő kapcsolata volt. Nyolcvanéves korában ismét férjhez ment, a nála harminc évvel fiatalabb Szalatnyay József festőművészhez, s még 22 esztendeig élt vele boldog házasságban.
