A 20. század első évtizedeiben nagy népszerűségnek örvendett Bicsérdy Béla egészségtudatos fölfogása, aki a természetes életmódhoz való visszatérés elve alapján a hústól és a főtt ételektől való teljes tartózkodást hirdette. „Bicsérdisták vagyunk. Én kezdtem. Valamit ki kell találni, valami gyógymódot vagy másféle életmódot, valami megváltást, vagy ilyesfélét. […] Az orvos eltilt a hústól gyomoridegességem miatt, én pedig túlzó lendülettel a végletbe csapok […] Persze, akkor még nem sejtem s az uram sem, hogy a nyerskosztevés csupán racionalizálása a csodavárásnak. Dide eleinte haragszik […], de aztán neki is megtetszik, utánoz, vállalja s egy ideig valósággal büszkélkedik vele. Két-három évig élünk így” – emlékezik vissza Kosztolányi Dezsőné, akinek férje 1926 nyarán riportot is közölt az általa csak prófétának nevezett Bicsérdyről.
Kosztolányi a „próféta” rákosszentmihályi villájában olyan ebéden vett részt, ahol a módszernek köszönhetően fölgyógyultakat látták vendégül. A lakomázás közben azonban kisebb vita kerekedett az író és Bicsérdy között. Az egészséges életmódról szóló előadás során ugyanis szóba került, hogy Shakespeare is evett húst, így aztán meg is halt ötvenkét éves korában. Kosztolányi erre föl jegyezte meg: „Nem is halt meg […], mert halhatatlan.” Bicsérdy válaszként Seneca, Newton, Swedenborg, Voltaire, Shelley, Wagner, Tolsztoj és Shaw, valamint Pitagorasz, Arisztotelész és Platón nevét sorolta a növényevő halhatatlanok közül. Mivel Kosztolányi végül nem tudta meggyőzni vendéglátóját, merész ötlettel állt elő: „elbúcsúzkodom házigazdámtól. Több találkát adok neki. Az egyiket 2026-ban, mához pont száz évre ugyanitt. Akkor ő csak 154 éves lesz, én pedig 140. Mind a ketten megígérjük, hogy tőlünk telhetően pontosan megjelenünk ezen az érdekes légyotton.”
Noha Kosztolányi nem állt ki egyértelműen a bicsérdizmus mellett, a sajtó munkatársai megneszelték, hogy ezen az étrenden él. „Tény, hogy én jóindulattal, de bírálattal foglalkoztam a reforméletmóddal és kifejtettem, hogy az mintegy ötezer esztendős és nem valami eredetieskedő ostobaság” – válaszolt például a Hírlap újságírója szenzációéhes fölvetésére, majd elmesélte, hogy már huszonhét éves korában is volt egy évig vegetáriánus. „Nagyobb utazást tettem a feleségemmel és megállapítottam, hogy Olaszországban, de Franciaországban és Görögországban is az emberek igen kevés húst esznek. […] Én rokonszenvezem a hús nélküli táplálkozással, de […] nem elvszerűen csinálom ezt. […] mindent úgy és aszerint, ahogy az ösztöneim diktálják” – fejtette ki később. A család 1928 ősze után aztán újra visszatért a húsevéshez. Kosztolányi kedvenc étele a borjúpörkölt galuskával, a túrós csusza, a desszertek közül pedig a krémes lepény volt.
