Biográfus

A Biográfus blog főként életrajzi vonatkozású témákkal foglalkozik. Anekdotákat, leveleket és egyéb dokumentumokat közlök olyan alkotókról és alkotóktól, akiknek kalandos életútja a mai napig érdekelheti a nagyközönséget. Rovataimat önkényesen választottam, saját ízlésvilágomnak megfelelően: Anekdota, Asszonyéletrajzok, Gondolatok, Gótika, Kosztolányi, Szerelmi szál, Velence. Jegyzeteim olvasásához kellemes időtöltést kívánok!
Arany Zsuzsanna

Címkék

ady endre (6) ajánló (9) alfred de musset (1) angyal (1) arthur miller (1) arthur schnitzler (1) a véres költő (1) babits mihály (2) balázs béla (1) beköszöntő (1) bicsérdizmus (1) bölöni györgy (1) csáth géza (2) czesław miłosz (1) dénes zsófia (1) denis diderot (1) desire kalandjai (3) életrajz (11) előadás (1) ernst toller (1) ezra pound (1) fehér klára (2) ferenczi sándor (2) florian (1) francisco goya (1) francois villon (1) freud sigmund (2) frida kahlo (1) füst milán (1) gasztronómia (1) georges bataille (1) george gordon byron (2) george sand (1) gerinc (1) giacomo casanova (3) gondolatok (8) göndör ferenc (1) gótika (3) Hasfelmetsző Jack (1) hatvany lajos (2) henry james (2) jászai mari (1) jean starobinski (1) józsef attila (1) juhász gyula (1) kánikula (1) kapcsolódások (1) karinthy frigyes (5) károlyi mihály (1) kávéház (1) könyvajánló (4) könyvtár (1) kosztolányi (52) kosztolányi dezsőné (13) lányi hedda (1) lovas ildikó (1) mágnás elza (2) makai emil (1) márai sándor (1) marilyn monroe (1) marinetti (1) marquis de sade (1) michelangelo da caravaggio (1) mindenszentek (1) mme chaglon üzletei (2) molnár ferenc (1) morfinizmus (1) nekrológ (1) németh andor (1) nemzeti színház (1) nyikolaj bergyajev (2) osiris (1) őszi reggeli (1) pesti napló (1) pók-románc (1) programajánló (2) rainer maria rilke (1) ralph waldo emerson (1) réz–pál (1) richard wagner (3) robert louis stevenson (2) rózsaketrec (1) scorsese martin (1) somlyó zoltán (1) spiritizmus (1) szabadka (3) szabadkőművesség (2) Szegedy-Maszák Mihály (1) szeretet (1) színház (1) Tanácsköztársaság (1) tarján vilmos (1) tevan andor (2) thornton wilder (1) tihanyi lajos (1) victoria francés (1) vígszínház (1) walt whitman (1) william blake (1) zempléni árpád (1) Címkefelhő

CSS

by Dániel Végh

Rózsaketrec. Meghívó könyvbemutatóra

2017.04.19. 10:16 An-jou

A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében,

2017. április 21-én (péntek) 17 órai kezdettel mutatják be

Lovas Ildikó Rózsaketrec című új kötetét,

mely az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot.
A szerzővel a szerkesztő, Brenner János
és az utószó írója, Arany Zsuzsanna beszélget.

Az esemény helyszíne: Budapest, Millenáris, Márai Sándor terem.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kellett a pénz, mindig kellett a pénz valamire. A családnak, a közösbe. Régebben így éltek az emberek, közösen terveztek, közösen végeztek.
Kidőlt-bedőlt fakerítés, a nyáron poros, télen sáros út, annak közepén masíroztak fellépésükről hazafelé a karénekes lányok. Járda szerencsére nem volt, különben hogyan is tudták volna őket így, együtt, egymás mellett lefényképezni. A város nemlétező polgárságának gyermekei, sötétkék pliszírozott szoknyában, ragyogóan fehér ingben, általános iskolás kislányok a Magyar Végről.
Köztük a legszebb a kezét összekulcsoló lány, ahogyan belenevet a lencsébe, abban a pillanatban a rajtakapott teljesség van. Ahogyan lép, abban a robbanás ereje, a gólok, a győzelem ereje, a legjóképűbb fiú megszerzésének biztos tudása, az élet szépségének a hite.
Mivel kézilabdázott is. Ilyen lány volt. Karénekes, gyönyörű pliszírozott kék szoknyában, kézilabdás fekete rövid nadrágban, eperfalevél-gyűjtő, szorgalmas.
Barna tekinetével vádlón bámul rám. Tudom, mi fog következni. Vádolni fog. El fogja mondani, hogy megváltoztam. Már nem tud velem beszélgetni. Pontosabban ő tudna, de velem nem lehet. Vad vagyok, durva, kiállhatatlan. Ezt is miért mondtam?! Hogy akkor sírhat ő is azon, hogy az anyja megőrizte ezt az oklevelet.
Fel vagyok készülve. Fokozom a durvaságot. A kegyetlenséget. Azt mondom: mert egész életedben azt hitted, hogy nem szeret. Persze, attól még lehet, hogy nem szeretett és nem is szeret. Csak azért őrizte meg ezt a dicsérő oklevelet, mert tőle örökölted a hallásod. Egyébiránt mindig és mindenben lenézett. Mindig és mindenben mások voltak jobbak. Náladnál sokkal jobbak.
Tudom, hogy ezt fogom mondani és a barna szemekből hullani kezdenek a könnyek.
Ez a menetrend.
Beszorultam közéjük, a két nő közé, mint Micimackó a vendégségbe. Már én sem vagyok fiatal. Pakolom le a szekrény tetejét. Pakolom ki a szekrény belsejét. Az élére vasalt ágyneműt. A pontosan egyformára hajtogatott bugyikat, a műszálas kombinékat. A csipkéjüket mindig imádtam. Elbűvöltek ezek az olasz termékek. Most is elbűvölnek. Negyven év alatt semmit sem fakultak, a rózsák virítanak, a finom, indázó virágok sejtelmesen hívogatnak. A nagyapámra gondolok. Vajon félrehúzta-e a finom csipkét, vagy cask bámulta a kombiné virágait. Később majd vissza fogom pakolni a szekrénybe a ruhákat, nem úgy, nem olyan katonás rendben, nem azzal a kíméletlen svábos pontossággal, de visszapakolom.
Beszorultam anyám és nagyanyám közé, két teljes asszonyi életet cipelnék a hátamon, ha nem szorultam volna be. Igy csak toporgok köztük és megfájdul a fejem az emlékeiktől, amiket ők már nem is tartanak számon.

(Lovas Ildikó: Karének. In uő: Rózsaketrec – részlet)

blogra-rozsaketrec.jpg

„A Karének című novella például egy fiatal lány fényképének leírásától jut el egészen a női sors (egyik) tragikumáig, az anyáról lányra szálló áteredő bűnig, s vele együtt a félelmek, frusztrációk, elhallgatások, nem-szeretések és féltékenységek föltárásáig. De Lovas nem analizál, nem elemezget, mert tudja, hogy »a kevesebb több«, így aztán »csak« megmutat. Egy-egy elejtett félmondata azonban szédítő mélységekkel szembesít. Ám mielőtt beleszédülnénk önmagunk, s az önmagunkban hordott múlt szakadékaiba, könnyed, táncos mozdulattal elrepít minket, olvasókat a mindentudó tükör elől. Nem teszi súlytalanná a súlyosat, pusztán elviselhetővé varázsolja a kimondást: kimond, majd visszavon, humorral föloldva a feszültséget, melyet nem tompít, nem érvénytelenít, hanem hagy tovább dolgozni, mélyen, a befogadói lélekben.
»Semmi lélektan, semmi lelkiismeret« – jegyzi meg egy helyütt (Karének). Az első tagmondattal »látszatra« ugyan fölmenti olvasóit a tükörbe nézéstől, ám második tagmondatával tudatosítja, a mi vállunkat is nyomja a kereszt. Keresztünket (létünk terhét) pedig nem is feltétlen mi »érdemeltük ki« jó avagy rossz cselekedeteinkkel, hanem örökségként kaptuk, s erről megfeledkeznünk nem volna üdvös.”

(Arany Zsuzsanna: Utószó – részlet)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://biografus.blog.hu/api/trackback/id/tr5012434285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása