Az én keresztjeimet
nem lehet visszaadni
senkinek.
Tán csak Istennek,
ám Neki meg minek…
Az én keresztjeim
gyökerükkel a földbe nyúlnak.
Alattuk halottak alszanak,
kik folyton arra hívnak:
írjak, írjak, írjak.
S eközben a varjak
fülembe kárognak,
és csőrükkel
hátamba szúrnak.
Ám célba nem találnak:
megvédenek az angyalszárnyak…