Biográfus

A Biográfus blog főként életrajzi vonatkozású témákkal foglalkozik. Anekdotákat, leveleket és egyéb dokumentumokat közlök olyan alkotókról és alkotóktól, akiknek kalandos életútja a mai napig érdekelheti a nagyközönséget. Rovataimat önkényesen választottam, saját ízlésvilágomnak megfelelően: Anekdota, Asszonyéletrajzok, Gondolatok, Gótika, Kosztolányi, Szerelmi szál, Velence. Jegyzeteim olvasásához kellemes időtöltést kívánok!
Arany Zsuzsanna

Címkék

ady endre (6) ajánló (9) alfred de musset (1) angyal (1) arthur miller (1) arthur schnitzler (1) a véres költő (1) babits mihály (2) balázs béla (1) beköszöntő (1) bicsérdizmus (1) bölöni györgy (1) csáth géza (2) czesław miłosz (1) dénes zsófia (1) denis diderot (1) desire kalandjai (3) életrajz (11) előadás (1) ernst toller (1) ezra pound (1) fehér klára (2) ferenczi sándor (2) florian (1) francisco goya (1) francois villon (1) freud sigmund (2) frida kahlo (1) füst milán (1) gasztronómia (1) georges bataille (1) george gordon byron (2) george sand (1) gerinc (1) giacomo casanova (3) gondolatok (8) göndör ferenc (1) gótika (3) Hasfelmetsző Jack (1) hatvany lajos (2) henry james (2) jászai mari (1) jean starobinski (1) józsef attila (1) juhász gyula (1) kánikula (1) kapcsolódások (1) karinthy frigyes (5) károlyi mihály (1) kávéház (1) könyvajánló (4) könyvtár (1) kosztolányi (52) kosztolányi dezsőné (13) lányi hedda (1) lovas ildikó (1) mágnás elza (2) makai emil (1) márai sándor (1) marilyn monroe (1) marinetti (1) marquis de sade (1) michelangelo da caravaggio (1) mindenszentek (1) mme chaglon üzletei (2) molnár ferenc (1) morfinizmus (1) nekrológ (1) németh andor (1) nemzeti színház (1) nyikolaj bergyajev (2) osiris (1) őszi reggeli (1) pesti napló (1) pók-románc (1) programajánló (2) rainer maria rilke (1) ralph waldo emerson (1) réz–pál (1) richard wagner (3) robert louis stevenson (2) rózsaketrec (1) scorsese martin (1) somlyó zoltán (1) spiritizmus (1) szabadka (3) szabadkőművesség (2) Szegedy-Maszák Mihály (1) szeretet (1) színház (1) Tanácsköztársaság (1) tarján vilmos (1) tevan andor (2) thornton wilder (1) tihanyi lajos (1) victoria francés (1) vígszínház (1) walt whitman (1) william blake (1) zempléni árpád (1) Címkefelhő

CSS

by Dániel Végh

Emlékeim Réz Pálról

2016.05.11. 16:46 An-jou

2000 végén. Egy doktoris évfolyamtársam vitt el hozzá először. Akkor még a vámpírokat kutattam. Úgy két órát voltunk nála – a lány, a férje meg én. A házaspár egyfolytában beszélt, elég rendesen „menedzselvén” magukat. Bizonygatták, hogy ki mindenkit ismernek, milyen remek karrier előtt állnak stb. (A férj nem sokkal később ugyanis politikai pályára került.)
Én egy árva szót sem szóltam. „Nyilván tiszta hülyének néz” – gondoltam. Aztán otthagytunk mindannyian egy-egy dolgozatot, amit a Holmiba szántunk publikálásra. Réz Pál elkérte a telefonszámunkat.
– Két héten belül jelentkezem – mondta, mikor elköszöntünk.
Legnagyobb meglepetésemre valóban jelentkezett, s közölte, hogy az én írásomat elfogadták, a többit nem, és menjek beszélgetni. Elmentem, és kb. 4 órát végigbeszélgettünk. (Nála ez volt a szokásos penzum.) A cikkem közös olvasása közben azt mondta:
– Magának sok Kosztolányit kéne olvasnia…

2005 körül. Már dolgoztam a Kosztolányi kritikai kiadás előkészítő munkálatain. Akkor épp két éve múlt, hogy nem hívtam. Tudtam, hogy nincs túl jó viszonyban a főnökömmel, Szegedy-Maszákkal. Nagy nehezen rászántam magam, hogy újra jelentkezzem.
– És most mit csinál?
– Dolgozom… Itt, a tanszéken… Kosztolányi kritikai kiadás… – mondom félénken.
– És mondja, talál olyanokat, amiket én nem közöltem?
– Hááát… igen, néhányat…
– Na és? Jók?!
És akkor már mosolyogva, felbátorodva mondtam.
– Csak néhány színikritika, ilyesmi. De jók.

Szegedy-Maszák megkért, mondjam már meg Réz Pálnak, „nagyon udvariasan”, hogy meglátogatná. Felhívtam, és előadtam a dolgot.
– És amikor nagy flegmán megírta, hogy az őnála lévő KETTŐ levelet nem közöltem?
Finoman jelzem a dolgot Maszáknak.
– Igen, volt egy levél, de azt elviszem megmutatni.
Legközelebb Réz Pálnál.
– Egy levelet mondott…
– Kettő! – és mutatta az ujjaival is, hogy kettő.
Végül sikerült újra beszélőviszonyba kerülniük.

Személyesen, pár éve valamikor. Mond egy címet – sajnos nem emlékszem, melyiket –, hogy az lesz ennek meg annak a munkájának a címe.
– Ugye milyen jó? Igazi kosztolányis, igaz?

Ugyanúgy pár éve. Beszélgetünk Kosztolányinéról.
– Ilona, hát Ilona igazi párduc-asszony volt! Hát nem is értem, hát ez a Radákovich…

71815.jpg

Megmutatom a beszélgetőlapok kéziratát. Ad néhány tanácsot, amiket megfogadok, mert jók.
– Odaírhatom, hogy Magának is köszönöm?
– Az én nevemet ne írja oda! Én ebben az akadémikus társaságban nem akarok szerepelni.

2–3 évvel ezelőtt. Telefon. Kosztolányival kapcsolatos anekdoták, meg minden más.
– Írja, amit mondok?
– Igen, írom.
– Hát írja, írja, mert ha meghalok, akkor ezek elvesznek.

Nagyjából ugyanakkor. Telefon.
– Mielőtt jön, csörögjön már ide még egyszer. Nem akarom, hogy egy hullát találjon itt a lakásban, mikor ideér. Kellemetlen lenne.

2016. május 11.

A bejegyzés trackback címe:

https://biografus.blog.hu/api/trackback/id/tr168707740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ymel 2016.05.11. 18:00:27

Még! Ez jó volt.

Weißkopf 2016.05.11. 21:38:04

Emlékszem, min. 10 éve beszélt hosszasan valamelyik rádióban. Említette, hogy Nagyváradon a premontrei gimnáziumba járt. Latinból meg kellett tanulniuk az elöljárókat. Ezekből sok áll tárgyesettel, és csak talán 10 ablativusszal. Latinórán felhívta őt a tanár, hogy sorolja fel ezeket. Elmondta az utóbbiakat (a/ab, cum, de, ex és e, sine, tenus, pro és prae). A tanár kérte az accusativust vonzókat is. Ő bevallotta, hogy azokat nem tanulta meg. Miért nem? Mert ami nem ablativusszal áll, az accusativust vonz, felelte Réz Pál. Nem emlékszem elégtelent kapott-e vagy csak szidást, de napokkal később odaintette magához a tanár és azt mondta: tudod mit? Igazad van. Réz Pál szavaival: nem volt akármi, hogy egy katolikus pap tanár igazat adott egy "pimasz zsidó gyereknek".

An-jou 2016.05.12. 14:02:40

@ymel: Köszönöm, gondolkodom…

An-jou 2016.05.12. 14:04:22

@Weißkopf: Igen, ez a sztori is ismerős. Köszönöm! Sokat anekdotázott még az Eötvös Collegiumról is, Gyergyairól stb. Ha szóba került egy-egy személy, mindjárt komplett történetei voltak, és általában humorosak.

Weißkopf 2016.05.12. 16:45:38

Értékes és érdekes ember volt (már amennyire abból a bizonyos rádióműsorból megismerhettem). Nyugodjék békében!
süti beállítások módosítása