Nem egy szektorban előfordul, hogy az emberek dolgoznak, dolgoznak, aztán a fizetség csak késik vagy tán sosem érkezik meg. Már a 20. század elején is akadtak hasonló esetek. Kosztolányi Desiré például nem egy ízben Tevan Andortól, könyvkiadójától próbálta kikönyörögni az éppen aktuális pénzösszeget. Összeállításunkban egymás utáni leveleiből idézünk, melyek mindegyikének célja: bevasalni a pénzt a már elvégzett munkáért, leadott anyagért, kiadott könyvért stb.:
1914. április 22.
„Kedves uram,
nagyon lekötelezne, hogyha a még járó összegből száz koronát postafordultával elküldene nekem.”
1914. [április 25.]
„Kedves Tevan,
igen kérem, ne feledkezzék meg a kérésemről. Nagyon aktuális, szükségem van arra, amit kértem.
Üdvözli és postafordultával várja
Kosztolányi Dezső”
1914. május [5.]
„Kedves Tevan,
azt hiszem, nem vádolhat türelmetlenséggel. Újra kérem arra, amit kértem. A pár nap már rég elmúlt. Mikor látom? Sok beszélnivalónk van.”
1914. május [11.]
„Kedves Tevan,
azt hiszem, erre a lapra már nem is kell szöveg. Ön megérti a néma mementót is. Higgye el, nem írnék hiába.
Szívesen üdvözli
Kosztolányi Dezső”
1914. június [eleje]
„Kedves uram,
a nyaralásom, az elutazásom előtt ismét kérem: küldje meg nekem azt a száz koronát, amelyet már vagy öt levélben sürgettem. Ön múltkor egy kártyán azt írta, hogy pár napon belül küldi. Nem tudom, mi történhetett, hogy sem pénz, sem levél, sem hír nem érkezett önről.
Kérésem csak azért ismétlem meg, mert engem is szorongatnak a hitelezők mindenfelől, és az olasz nyár sokba kerül.”
Ezt követően Kosztolányi a nyomdász-kiadó apját, Tevan Adolfot célozza meg, akinek a következőket írja:
1914. június 21.
„E hó 30án Firenzébe akarok utazni, s természetesen minden pénzt összekotrok, ami jár nekem. Eladott kézirataimért a Tevan Könyvtár még kétszázötven koronával tartozik. Ebből most száz koronát kérek, postafordultával.”
Kosztolányinak végül „szerencséje” volt, az öreg nyomdász még a nyaralás előtt fizetett. Mindez pedig az alábbi levélből derül ki:
1914. június 27.
„Igen tisztelt uram,
kedves figyelmét hálásan köszönöm. Most szállok vonatra. Andornak Firenzéből hosszabban írok.
Igaz hívük
Kosztolányi Dezső”
