Biográfus

A Biográfus blog főként életrajzi vonatkozású témákkal foglalkozik. Anekdotákat, leveleket és egyéb dokumentumokat közlök olyan alkotókról és alkotóktól, akiknek kalandos életútja a mai napig érdekelheti a nagyközönséget. Rovataimat önkényesen választottam, saját ízlésvilágomnak megfelelően: Anekdota, Asszonyéletrajzok, Gondolatok, Gótika, Kosztolányi, Szerelmi szál, Velence. Jegyzeteim olvasásához kellemes időtöltést kívánok!
Arany Zsuzsanna

Címkék

ady endre (6) ajánló (9) alfred de musset (1) angyal (1) arthur miller (1) arthur schnitzler (1) a véres költő (1) babits mihály (2) balázs béla (1) beköszöntő (1) bicsérdizmus (1) bölöni györgy (1) csáth géza (2) czesław miłosz (1) dénes zsófia (1) denis diderot (1) desire kalandjai (3) életrajz (11) előadás (1) ernst toller (1) ezra pound (1) fehér klára (2) ferenczi sándor (2) florian (1) francisco goya (1) francois villon (1) freud sigmund (2) frida kahlo (1) füst milán (1) gasztronómia (1) georges bataille (1) george gordon byron (2) george sand (1) gerinc (1) giacomo casanova (3) gondolatok (8) göndör ferenc (1) gótika (3) Hasfelmetsző Jack (1) hatvany lajos (2) henry james (2) jászai mari (1) jean starobinski (1) józsef attila (1) juhász gyula (1) kánikula (1) kapcsolódások (1) karinthy frigyes (5) károlyi mihály (1) kávéház (1) könyvajánló (4) könyvtár (1) kosztolányi (52) kosztolányi dezsőné (13) lányi hedda (1) lovas ildikó (1) mágnás elza (2) makai emil (1) márai sándor (1) marilyn monroe (1) marinetti (1) marquis de sade (1) michelangelo da caravaggio (1) mindenszentek (1) mme chaglon üzletei (2) molnár ferenc (1) morfinizmus (1) nekrológ (1) németh andor (1) nemzeti színház (1) nyikolaj bergyajev (2) osiris (1) őszi reggeli (1) pesti napló (1) pók-románc (1) programajánló (2) rainer maria rilke (1) ralph waldo emerson (1) réz–pál (1) richard wagner (3) robert louis stevenson (2) rózsaketrec (1) scorsese martin (1) somlyó zoltán (1) spiritizmus (1) szabadka (3) szabadkőművesség (2) Szegedy-Maszák Mihály (1) szeretet (1) színház (1) Tanácsköztársaság (1) tarján vilmos (1) tevan andor (2) thornton wilder (1) tihanyi lajos (1) victoria francés (1) vígszínház (1) walt whitman (1) william blake (1) zempléni árpád (1) Címkefelhő

CSS

by Dániel Végh

Hullaínség

2014.09.11. 22:59 An-jou

Nagy a tudomány hullaínsége. Legalábbis ez derül ki Az Est 1914 februári cikkéből, melyet főként erősebb idegzetű olvasóink figyelmébe ajánlunk:

Fényes László: Az egyetemek hullaszükséglete, Az Est, 1914. febr. 10., 9.

Lenhossék tanár terve. Ankét az új rend felől

Emlékeznek-e még a holtak néma panaszaira?

Egy éve, hogy sokszor írtunk róluk: anya nem kapta meg a fia holttestét, mert a kórházi szolga átadta azt az anatómiai intézetnek, máskor és legtöbbször pedig a törvényszéki orvostani intézet felhasználta a tudomány hullaszükségletének ügyét üzletre s aki el akarta temetni holttestét, az különböző díjakat volt kénytelen lefizetni a morgue-nak. Nálunk még a holttestekkel is visszaéltek s üzletet alapítottak szegény emberek kegyeleti érzésére. Ezért volt szükséges felemelni a közvélemény szavát.

A különböző szempontból tett felszólalások nem is voltak eredménytelenek. A főváros és a Munkásbiztosító Pénztár belátta a Szvetenay utcai morgue állapotainak lehetetlen voltát, de legfőképpen a bíróság és az igazságügyminisztérium szüntette be Ajtai tanár birodalmát. Ezzel azonban a kérdés korántsem oldatott meg, mert hiszen a kegyeleti és a humanitárius szempontokkal a tudomány érdekei sokszor ellentétesek. Az Est már akkor hangsúlyozta, éppen a saját igazságával szemben is: elsőrendű érdeke az orvostudománynak, hogy kellő mennyiségű holttest álljon az egyetemek rendelkezésére, mert enélkül az orvostudomány ábécéjét: az anatómiát nem lehet tanítani.

morgue.jpg

Dr. Jankovich Béla kultuszminiszter éppen ezért, igen helyesen, elhatározta a hullaszolgáltatás kérdésének rendezését s e célból most szombaton ankétot tartott, előzetesen megbízván dr. Lenhossék Mihály egyetemi tanárt, hogy memorandumban ismertesse az értekezlet elé a kérdés anyagát. Ezen az értekezleten mindenféle hatóság képviselve volt, csak éppen azok nem, akiknek – a szó legszorosabb értelmében – bőrére megy a dolog. A szegény és a kis emberek, a maguk lelkének érzésével és társadalmi helyzetük lehetőségeivel nem voltak képviselve az ankéton. Éppen ezért, amikor Lenhossék tanár előterjesztését és a kérdés megoldására való tervezetét  – amelyet elvben elfogadtak – ismertetem, hangot fogok most adni a mi eddigi – és teljesen jogosult – nézőpontunkból való érdekeknek is.

Dr. Lenhossék memoraduma

Az európai hírű anatómus memorandumának bevezetésében mindjárt azt mondja:

„…Az orvosi oktatás alapvető feltételéről, nélkülözhetetlen fundamentumáról van itt szó… Pontos anatómiai tudás nélkül az orvos tudása a levegőben lóg… Elengedhetetlen kelléke az orvosi kiképzésnek, hogy a hallgatónak alkalma legyen az emberi testet, legalább egyszer alaposan, a capite ad calcem, végig boncolni s az emberi test belső egybeállításáról a legfinomabb részletekig, nemcsak kész preparátumok megtekintése vagy hasonlók útján, hanem sajátkezű felboncolás által behatóan tudomást szerezni.”

Ugyebár, a tudós becsületes igazsága ez a tétel, ezt minden művelt ember aláírja. Már most nézzük, hogy – a tanár szerint – mi a mai helyzet, mik a hibái s hogy kellene segíteni?

„A hullaanyag megszerzésének problémája kényes kérdés, mely bizonyos óvatossággal kezelendő s melynél különösen nagyon megfontolandó, hogy mennyire szabad azt a nyilvánosság elé vinni”, – ebben már nincs igaza a tudósnak, mert a dolgot rendezni lehet egész nyíltan és respektálásával az emberi érzéseknek.

A budapesti egyetemnek két anatómiai intézete van s ez idő szerint e két intézetben 1600 hallgató van beiratkozva. Ennyinek kell tehát boncolásra való anyag, a memoradum szerint egy évben 1000 felbontatlan hullára van szükség. (Ezenkívül van a kolozsvári egyetem és most lesz még két egyetem, tehát évi 3000-3500 hulla lesz szükséges.)

Az ezernyi hullaszükséglettel szemben kapott a budapesti két anatómiai intézet évi 150 egész és 150 már felboncolt hullát. Azonban az utolsó esztendőben – „egyik fővárosi napilapban több, kétségtelenül emberszeretet által sugallt, de egyoldalúan kiszínezett cikk jelent meg” – amely miatt a beszállított hullaanyag az eddigi szám felére redukálódott. „Pedig – mondja Lenhossék memorandumában – azt hihetnők, hogy hazánkban, ahol a szegénység sokkal nagyobb, mint Közép- és Nyugat-Európa kultúrállamaiban, hol az egyén értékelése ennek folytán sokkal kisebb, valóságos eldorádójának kellene lenni az anatómiai tanulmányoknak.”

A szükség okai

A hullaínség okát a tudós professzor Az Est cikkein kívül elsősorban „a kórházak halottasházainak környékén leselkedő temetkezési vállalkozókban és azok alkalmazottaiban látja, akik a boncolásról kieszelt legképtelenebb mesékkel s másfelől a legirreálisabb üzleti ajánlatokkal csalogatják az elhaltak rokonságát s a legnagyobb üzleti ambícióval kutatják fel őket, hogy üzletet csinálhassanak.”

„Másodszor – s a memorandum e része még sok port fog felverni – az Izraelita Szent Egylet (a Chevra Kadisa) működése von el sok hozzátartozók nélküli elhaltat az anatómiai oktatás céljaira való felhasználás elől. Míg az orvostanhallgatók (tehát a boncolók) 50%-a zsidó vallású, 14 évi működésem alatt egyetlenegy izraelita ember holtteste sem került az anatómiai intézetbe.”

Anomália az is, hogy az I. sz. sebészeti műtőintézet éppen annyi holttestet kap, mint pl. az I. sz. anatómiai intézet, holott ott a hullaanyag csak a szigorlatok, a tanársegédek által tartott kurzusok s a műtőnövendékek nagyon gyér magángyakorlatai részére használtatik fel.”

„…Ily viszonyok közt az anatómia gyakorlati oktatása teljesen lehetetlenné van téve, sürgősen orvoslást kell keresnünk, mert száz és száz orvostanhallgató nem jut abba a helyzetbe, hogy betekintést kaphasson annak az organizmusnak belső alkotásába, melynek betegségeit felismerni, megérteni és gyógyítani lesz hivatva.”

Az új terv

Lenhossék tanár ezután, adjunktusának, dr. Nagy László egy[etemi]. m[agán]. tanárnak közremunkálásával, ismerteti a külföldi törvényes intézkedéseket s végül gyakorlati javaslatra tér át.

A belügyminiszter rendeletben utasítsa a budapesti kórházakat, elmegyógyintézeteket s ezenkívül a környékbeli – pl. az újpesti Károlyi-kórházat – hogy minden olyan holttestet, amelynek eltemetéséről 24 óra alatt hozzátartozó nem gondoskodik, az egyetemnek átengedni kötelesek legyenek. Ezzel szemben a két anatómiai intézet hűtőberendezéssel konzerváló kamrát építene, amelyben minden, az egyetemnek átadott holttest egy hétig érintetlenül maradna. Ez időig hozzátartozók még mindig jelentkezhetnek az illető kórháznál s igazolás esetén az anatómiai intézet egy héten belül a holttestet érintetlenül visszaadja. A 24 órán belül való átadás tehát csak arra való, hogy a holttest feloszlásnak ne induljon arra az esetre, ha egy héten belül hozzátartozó nem jelentkezik.

Ez Lenhossék tanár javaslatának lényege s el kell ismerni, hogy bizonyos szempontokból ez az eddigi össze-vissza gyakorlatnál még kegyeletteljesebb is.

Itt csak a következő kérdéseket kell alaposan tisztázni:

Ki lehet az a „hozzátartozó”? Például a menyasszony, a kedves, vagy a barát, az hozzátartozónak fog-e tekintetni? Micsoda igazolás kell a hozzátartozóság kimutatásához?

A gondolatmenet logikája útján eljutunk így a második tisztázandó kérdéshez: a temetkezési egyletek, amelyekbe magam beiratkoztam, hogy földi maradványomat eltemessék, képviselhetik-e saját akaratomnak testemhez való hozzátartozandóságát? Vagyis: igazolt temetkezési egyleti tagságom révén jogom lesz-e halálom után eltemettetésemhez, vagy pedig csak élő – és milyen – hozzátartozó lesz jogosítva eltemetni holttestemet? Felekezetem egyházközsége is elismertetik-e hozzáratozónak?

Mi lesz nevezetesen a zsidó vallás hittételével, amely egyháza minden tagját eltemetteti, azt is, akinek nincsen hozzátartozója. Mert hiszen viszont ha a zsidó felekezetnek megvan a joga felekezete minden tagját eltemettetni, tehát zsidó vallású ember nem kerül a tudomány szolgálatába, akkor ugyanezt megtehetik a katolikusok és a reformátusok is egy-egy egylet keretében s akkor aztán igazán hulla nélkül fog állani a tudomány.

Igen gondos utasítás kell, hogy a hozzátartozók idejekorán értesüljenek övéik haláláról. A határrészek hegyi lakói, vagy a zavaros időkben Boszniába, Hercegovinába, isten tudja hova kivezényelt katona – vagy idegenbe ment famunkás – hogyan értesüljön hozzátartozója haláláról s hogyan intézkedjék? E célból tehát minden kórházi vagy egyéb intézeti felvételnél pontos kikérdezése annak: ki intézkedik halála esetére? Hova, hogyan, kit kell értesíteni. És ha az illető halottnak az édes anyja szegény is, de ilyen közeli jogos hozzátartozója, akkor grátisz temetést kérhessen halottja részére.

A mi nézetünk a dologban az, hogy nem kell Budapestre reáfeküdni az egész hullaszükséglettel, mert akkor kegyetlen és embertelen igazságtalanságok fognak történni a szegény, de a bankár úrhoz hasonló érzésekkel levő emberrel. Tessék az államnak – thermos-szerű koporsók csináltatásával megoldható – az egész ország területéről a csakugyan „senkim nem maradt emberek” holttestét összeszedetni s lesz elég tanulmányanyag, csak még azt kell elrendelni viszont az egyetemekre is, hogy az orvosnövendékek ne vigyék haza a lábamat, vagy a szívemet a hónapos szobájukba, hanem ott az egyetemen, e célra szolgáló teremben anatomizáljon mindenki. Akkor felényi hulla kell, mert így a testemből harmincan is tanulhatnak. Az egyik szigorló keresse meg az agyamban azt a helyet, ahol befészkelte magát a IX-ik szimfónia, a másik pedig, hogy például hol alakult ki bennem az a logika, mely az orvos urak álláspontját megkritizálta.

Akkor aztán, ha elvégezték velem a dolgukat, Klein orvosnövendék úr menjen el a zenés kávéházba, engem pedig vitessen le a pincébe, hogy holnap másik doktor úr használhasson.

Takarékoskodjanak velem egy kicsit ők is.

A bejegyzés trackback címe:

https://biografus.blog.hu/api/trackback/id/tr876690807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása