Mikos János báró, a hazai szellemidéző műhelyek egyik vezéralakja a következőképpen foglalta össze a „modern spiritizmus” lényegét: „a szellemekről szóló tan, és a lélek halhatatlanságának bizonyítéka; kutatja az ember létezésének okát, származását és végrendeltetését; foglalkozik továbbá a természetben előforduló rejtelmes tünemények törvényszerüségével, az embereknek cselekményeikért való felelősségével és végre a két létállapot, t. i. a földi és más világi lények vagy is emberek és szellemek egymásközti közlekedésével.” (/MB./ [=Mikos János]: A spiritizmus feladata, Rejtelmes Világ, 1897. okt. 3.) Az országban több olyan kör is létezett, ahol médiumok segítségével próbáltak érintkezésbe lépni a túlvilággal. A szeánszokon tudósok és írók egyaránt előfordultak, a szellemidézésekről hírt adó folyóiratok pedig „tudományos” kiadványokként határozták meg magukat. „A szellemi arisztokrácziának pedig épenséggel oly tagjai léptek be előfizetőink közé, kik mint tudósok, akademikusok, tanárok, irók stb. büszkeségére válnának bármely régebben fennálló tudományos folyóiratnak is” – olvassuk a Rejtelmes Világ című lap, 1897. december 26-i számában. Tábori Kornél Pesti spiritiszták című, 1924-ben kiadott kiskönyvéből azonban arról is értesülünk: a szellemidézők között bőven akadtak csalók is!
Ahhoz, hogy bebizonyítsuk, a 20. század első éveiben Kosztolányi Dezső is elment egy-egy szeánszra, szükséges az Édes Anna megírásának időszakára előreutalnunk. Kosztolányi levelezése alapján megállapíthatjuk: „(legalább) 1925. szeptemberétől (legalább) 1926 szeptemberéig” tartott a munka (vö. Édes Anna. Kritikai kiadás, szerk. Veres András, Pozsony: Kalligram, 2010). Ez alatt az időszak alatt, egészen pontosan 1926 februárjában, Kosztolányi levélben fölkereste Domokos Lászlót, és megkérte: vigye el őt egy „séance”-ra. Nem véletlen, hogy Kosztolányi éppen az Édes Anna írása közben veszi föl a kapcsolatot Domokossal. Emlékezhetünk rá, hogy a regényben többször is előfordul a szellemidézés motívuma. A VIII. fejezet végén például a következőket olvassuk: „Egy gyalogsági tábornok volt a »szellemi körvezető«. Katonák szellemét idézték, akik hősi halált haltak. Anyák és apák várták róluk a hírt. Vizyné mellett egy beteg kúriai bíró ült s egy katolikus lelkész, polgári ruhában. A médium, rajongó lány, fejét önkívületesen hátravetve németül beszélt. Láthatatlan szellemhuzalok nyúltak ki innen, melyek körülhálózták a világmindenséget. Piroska szelleme a Jupiter-csillagból jelentkezett. A médium keze által teleírt egy egész ív papírt az ő ákom-bákom betűivel: »anya, anya«. Egyszer materializálódott is a médium mellén, ködös párafényben, valami tejszerű köd alakjában.” Az említett levélből kiderül, hogy Kosztolányi nemcsak regénye megírásának éveiben, hanem már korábban – tehát fiatalon – is részt vett spiritiszta összejöveteleken. Mivel kevésbé ismert levélről van szó, így érdemes hosszabban idéznünk: „Igen tisztelt barátom, ismerőseimtől hallottam, hogy ön komolyan foglalkozik a spiritizmussal, vagy érintkezik olyan körökkel, melyek ezt mívelik. Hálás, nagyon hálás lennék önnek, ha egy séance-ra bejuttatna. Fiatalabb koromban sok spiritisztával érintkeztem, de azóta a kapcsolat megszakadt közöttünk. Most akkori tapasztalataimat szeretném ellenőrizni, nem a nyilvánosság, hanem önmagam számára. Ha tehát igazán kedves óhajt lenni hozzám, hívjon vagy hívasson meg egy séance-ra, akármikor és akárhová. Ígérem, nem leszek túlságosan a terhükre. [Kiem. Biográfus]” (A szegedi Móra Ferenc Múzeum irodalmi gyűjteményében található levelet közli: Lengyel András: Domokos László és Kosztolányi Dezső. Kiadatlan levelek, Üzenet, 1980/jan.).
De ki volt Domokos László, akinek Kosztolányi címezte levelét? Domokos kezdetben állami végrehajtó volt Szegeden, majd pénzügyi fogalmazó, illetve segédtitkár. Később áthelyezték Budapestre tanácsjegyzőnek, utána pénzügyi titkárnak. Voltak azonban írói és újságírói ambíciói is, így több lapban publikált. Szegeden többek között éppen Kosztolányi barátjával, Juhász Gyulával tartott szoros kapcsolatot, 1918–19-ben pedig Jászi Oszkár egyik vezető munkatársa lett. 1928-ban megjelent A szellem élete. Az evangéliumi tanítás a 20. század világosságában című, újgnosztikus tanokon alapuló műve. Könyvét a vele akkor már baráti viszonyban lévő Kosztolányinak ugyancsak elküldte, aki meg is köszönte azt: „Drága jó Lacim, szép, megindító könyvedet hálásan köszönöm. A villamosbeli kijelentésemet félreértetted. Agnosticus vagyok, de nem fennhéjázó. Szeretem a latin világosságot, de barátjaimat [!] még jobban szeretem.” (Lásd: Lengyel, i. m.)
Érdemes még szót ejtenünk Domokos korábbi feleségéről, Domokos Lászlóné Löllbach Emmáról is, aki reformpedagógiai tevékenységéről volt híres: ő alapította az első magyar „Új Iskolát”. Löllbach szintén kapcsolatban állt spiritisztákkal és teozófusokkal, sőt, feltételezhető, hogy Domokost is ő befolyásolta. Föltevésünket igazolja még, hogy Domokos apósa az a Löllbach Gusztáv volt, aki a Magyarországon élő antropozófusok baráti köre magyar ágazatának első vezetőjeként is tevékenykedett.
Mindezek ellenére egyáltalán nem állítjuk, hogy Kosztolányi spiritiszta lett volna. Azt azonban valószínűsítjük, hogy fiatal éveiben nyitott volt az újgnosztikus tanokra. Még akkor is, ha magát agnosztikusnak vallotta. Állításunkat igazolja az is, hogy a hagyatékában maradt – korábban magángyűjtőnél lévő – levelei között megtalálható Henry Thomas Hamblin Within You is the Power („Benned van az erő”) című ezoterikus alapművének gépiratos fordítása is, amit föltehetően – Domokos könyvéhez hasonlóan – szintén olvasott Kosztolányi. Talán egyik korai tárcájában fogalmazza meg a legpontosabban, hogyan is gondolkodott a spiritizmus jelenségéről. Közismert, hogy a máriapócsi kegyhelyen több ízben történt „csoda”. 1906-ban szintén előfordult, hogy Szűz Mária képét könnyezni látták. Kosztolányi ezen apropóból írja a következőket: „A vallás gyámoszlopai korhadoznak, napról napra több a hitetlen; a szellemekben való hit azonban éppen az alsó és a felső osztályok hitetlenné válásával kapcsolatban mindég erősebben domborodik ki, és követeli a maga jogát ott a spiritizmus, itt a babona alakjában, és benső metafizikai szükségletet kielégítő tápja lesz mindazoknak, kiknek a nyugodt, önálló bölcselkedés nem jutott osztályrészül. […] Azok a parasztok, kik a kép könnyezését látták, lelkük mélyén egytől egyig vallástalanok és spiritiszták, mert nem elégszenek meg a hit józan malasztjával, s mohón kapnak a csodák bódító és olcsó pálinkájához, akárcsak mi a szellemidézések abszintjéhez.” ([Szerző nélkül] [=Kosztolányi Dezső]: Heti levél. Szellemek, Bácskai Hírlap, 1906. márc. 11.)
A téma bővebb kifejtését lásd az Alföld című folyóirat 2014. augusztusi számában!
