Biográfus

A Biográfus blog főként életrajzi vonatkozású témákkal foglalkozik. Anekdotákat, leveleket és egyéb dokumentumokat közlök olyan alkotókról és alkotóktól, akiknek kalandos életútja a mai napig érdekelheti a nagyközönséget. Rovataimat önkényesen választottam, saját ízlésvilágomnak megfelelően: Anekdota, Asszonyéletrajzok, Gondolatok, Gótika, Kosztolányi, Szerelmi szál, Velence. Jegyzeteim olvasásához kellemes időtöltést kívánok!
Arany Zsuzsanna

Címkék

ady endre (6) ajánló (9) alfred de musset (1) angyal (1) arthur miller (1) arthur schnitzler (1) a véres költő (1) babits mihály (2) balázs béla (1) beköszöntő (1) bicsérdizmus (1) bölöni györgy (1) csáth géza (2) czesław miłosz (1) dénes zsófia (1) denis diderot (1) desire kalandjai (3) életrajz (11) előadás (1) ernst toller (1) ezra pound (1) fehér klára (2) ferenczi sándor (2) florian (1) francisco goya (1) francois villon (1) freud sigmund (2) frida kahlo (1) füst milán (1) gasztronómia (1) georges bataille (1) george gordon byron (2) george sand (1) gerinc (1) giacomo casanova (3) gondolatok (8) göndör ferenc (1) gótika (3) Hasfelmetsző Jack (1) hatvany lajos (2) henry james (2) jászai mari (1) jean starobinski (1) józsef attila (1) juhász gyula (1) kánikula (1) kapcsolódások (1) karinthy frigyes (5) károlyi mihály (1) kávéház (1) könyvajánló (4) könyvtár (1) kosztolányi (52) kosztolányi dezsőné (13) lányi hedda (1) lovas ildikó (1) mágnás elza (2) makai emil (1) márai sándor (1) marilyn monroe (1) marinetti (1) marquis de sade (1) michelangelo da caravaggio (1) mindenszentek (1) mme chaglon üzletei (2) molnár ferenc (1) morfinizmus (1) nekrológ (1) németh andor (1) nemzeti színház (1) nyikolaj bergyajev (2) osiris (1) őszi reggeli (1) pesti napló (1) pók-románc (1) programajánló (2) rainer maria rilke (1) ralph waldo emerson (1) réz–pál (1) richard wagner (3) robert louis stevenson (2) rózsaketrec (1) scorsese martin (1) somlyó zoltán (1) spiritizmus (1) szabadka (3) szabadkőművesség (2) Szegedy-Maszák Mihály (1) szeretet (1) színház (1) Tanácsköztársaság (1) tarján vilmos (1) tevan andor (2) thornton wilder (1) tihanyi lajos (1) victoria francés (1) vígszínház (1) walt whitman (1) william blake (1) zempléni árpád (1) Címkefelhő

CSS

by Dániel Végh

Stevenson rémálma

2014.05.08. 17:06 An-jou

Robert Louis Stevenson regénye, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete 1886-ban látott elsőként napvilágot, Charles Longman kiadásában. Stevenson eredetileg Longman irodalmi havilapjában – ahol többek között Thomas Hardynak és Rudyard Kiplingnek is megjelentek írásai – folytatásokban szerette volna közöltetni munkáját, a szerkesztő azonban úgy döntött: inkább kiadja népszerű filléres könyv (“shilling book”) formájában. Karácsonyra tervezték a megjelenést – az angolszász világban divatja volt a karácsonyi kísértethistóriáknak (“Christmas ghost story market”, illetve lásd Dickens példáját is) –, ám mire kijött a kiadvány a nyomdából, telített volt az ünnepi könyvpiac, így a kereskedők nem fogadták. Longman ezért inkább megvárta az újévet. Számítása bevált, mert a regény páratlan sikert aratott! Hat hónap alatt közel 40 ezer példány fogyott belőle, az Egyesült Államokban pedig számos kalózkiadvány is keringett belőle. A korban összesen mintegy negyedmillió olvasóhoz jutott el. Olyanok is olvasták, akik előtte egyáltalán nem olvastak regényeket, a vallásos sajtó vezércikkeinek állandó témája lett, sőt még a szószékeken is Stevenson írásából idéztek!

Már a megírás körülményei is legendásak. A sztorit Stevenson mostohafia, Lloyd Osbourne terjesztette el. Eszerint a skót író mindössze három nap alatt “ütötte össze” regényét. Az elkészült művet megmutatta feleségének, Fanny Van de Grift Osbourne-nak, ám az asszony hiányolta belőle az allegóriát. Stevenson válaszként tűzre vetette a kéziratot, majd később – újabb három nap alatt – elkészült a nem sokkal utána kiadott változattal. A legendához még hozzátartozik, hogy Stevensont egy álom ihlette műve megírására. Utóbbit már maga az író állítja, a New York Heraldnak adott nyilatkozatában: „Egyik éjjel álmodtam meg a történetet, nem pontosan úgy, ahogyan leírtam […] amit Dr. Jekyllről álmodtam, mindössze annyi volt, hogy egy embert beszorítottak egy vitrinbe, s akkor bevett egy gyógyszert és egy másik lénnyé változott át.” (Harman, Claire: Robert Louis Stevenson. A Biography, London: HarperCollins, 2005)

Valóban három nap alatt készült el a mű? És valóban egy álom ihlette regénye megírására Stevensont? Az író levelezéséből “sajnos” kiderül: közel tíz hét kellett a végleges szövegváltozat megalkotásához. (Ami persze szintén nem túl sok…) 1886 márciusában ugyanis ezeket írja Frederick Myers-nek: „Jekyllt kiagyaltam, megírtam, újraírtam, újra-újraírtam, és kinyomtattuk tíz héten belül”.

Azt pedig, hogy egy álom ihlette volna Stevenson remekét, erősen megkérdőjelezi az a tény, hogy a kiadó–szerkesztő, Charles Longman kérte föl a skót írót egy kísértethistória megírására. Mindehhez hozzátartozik, hogy anyagilag is kényszerhelyzetben volt. A karácsonyi időzítés szintén ezt a verziót támasztja alá. Ám ez a tervszerű, tudatos munka – a “megrendelés” teljesítése – még nem zárja ki az éppen akkori álmodás lehetőségét! Mivel Stevensont eleve foglalkoztatta a téma – sürgethette például a határidő –, így álmodhatott is vele, ami aztán tollának is “lendületet adott”. Stevensont ugyanis gyerekkorától fogva alapjáratban izgatták az álmok, valamint a Gonosz eredete és mibenléte. Ian Bell életrajza pedig még arról tudósít, hogy nem egy esetben drogozott is. Stevenson a viktoriánus korszak egyik kedvelt ópiátjának, a laudanumnak volt rabja. Ez az ópiumoldat bizonyos mennyiségű morfint is tartalmazott, amit évekig lehetett a hozzászokás (és az elvonás) tünetei nélkül fogyasztani. Nem sokkal a New York Heraldnak adott nyilatkozata után, Stevenson rövidebb esszét jelentetett meg a tudatalatti mibenlétéről, A Chapter on Dreams (Egy fejezet az álmokról) címmel. A szövegben a tudatalattit “anarchisztikus és amorális valaminek” írja le, ami szenvedélyes történeteket gyárt. Ugyan egy ismeretlen “álmodó” tapasztalatairól beszél, tudni lehet, hogy saját magáról ír. Élete folyamán többször is említette, hogy kis álommanók (“Brownies”) szokták megzavarni, olyan rémálmokat okozva, melyekből hangos kiabálással riad föl.

goya.jpg

De Stevenson ismerte Freud egyik mesterének, Jean-Martin Charcot-nak a hisztériáról és az erkölcsi beszámíthatatlanságról szóló kutatásait is, amelyek újdonságnak számítottak a korban. Felesége, Fanny állítása szerint férje éppen a szóban forgó munka megírásának időszakában olvasott – francia tudományos lapokban publikált – tudatalattit elemző cikkeket. Az álmokat taglaló esszéről tehát nem állíthatjuk, hogy a regényről adott interjú miatt kellett volna gyorsan megírnia. Ha tovább vizsgáljuk a feleség verzióját, még összetettebb képet kapunk: szerinte ugyanis Stevenson még a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete történetét is francia lapokból kölcsönözte. Ám a regény írója egy későbbi nyilatkozatában mindezt cáfolta, állítván, hogy a francia lapban közölt esetet – a “Louis V.” nevű, tudathasadásos fiatalember ügyét – csak a szöveg megjelenését követően ismerte meg. A további fejtörést pedig már olvasóinkra bízzuk!

(Illusztráció: Francisco Goya Caprichos-sorozatának egyik híres darabja)

A bejegyzés trackback címe:

https://biografus.blog.hu/api/trackback/id/tr706135835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása