Köztudott, hogy Kosztolányi mester és Ady Endre, a korszak sztárköltője között nem volt felhőtlen a viszony. Sokan Kosztolányi féltékenységéről is beszélnek. A nyolc esztendővel idősebb Ady – ami fiatalembereknél azért jelentős korkülönbségnek számít – egyszerűen csak “a legnagyobb bika” díszítő jelzővel illette “kedves” pályatársát. Azt, hogy honnan ered a megtisztelő titulus, nem nehéz kiderítenünk. Elég föllapoznunk Drozdy Győző visszaemlékezéseit (Drozdy Győző: Váradi találkozás Adyval, in Emlékezések Ady Endréről, 2. köt., Bp., Akadémiai, 1974), és máris fény derül a rejtélyre. Nemcsak valamiféle férfiak közti rivalizálás állhat a dolog hátterében, hanem egy irodalomtörténeti esemény is. Kosztolányi ugyanis 1909-ben kiadta Maupassant-fordításait (Guy de Maupassant Összes versei, Bp., Jókai, 1909), amit Drozdy megbírált. Kritikája ugyan elismerően ír a kötetről, ám utolsó bekezdésében néhány hibát is fölemleget:
„Szeretnénk, ha nem kellene irnunk hibáiról is. Dacára, Kosztolányi meglepően bravuros verselési készségének: enjambement-i nem mindenütt sikerültek. Ha a finom szövegben egy kirivóbb szóra akadunk, pl. bika, kecske, csikó, ökör, has – szinte szeretnénk e szót elfelejteni s ő, hogy még kirivóbb legyen, ép arra a szóra keres rimet. […] Találunk még sok erőszakolt szóösszetételt és rimet, amit az ő készségével könnyen elkerülhetett volna. E hibák mellett is Kosztolányi igen intelligens magyar müforditó poéta.” (Drozdy Győző: Guy de Maupassant összes versei. Kosztolányi Dezső forditása, Független Magyarország, 1909. jan. 24.)
“A legnagyobb bika” tehát elsősorban egy kínrímre utal, melyet Kosztolányi A paraszt Vénusz című Maupassant-mű fordításánál követett el:
„A szélbe titkos szót kavart utóbb,
S rá síri hang felelt a szélzugásból.
S az volt varázsa legnagyobbika,
Hogy megszédült tőle a bika.”
Azt, hogy Ady miért éppen ezt a kínrímet tüntette ki figyelmével, már olvasóink fantáziájára bízzuk!
