"Musset 1810-ben született Párizsban. Orvosnak, aztán jogásznak készült. Victor Hugo és iskolája, a romantikusok, olyan hatást gyakoroltak rá, hogy ő is e színes és lázas harcba állott, megjelentette első verseskönyvét, mely egyéni, finom hangjával, színpompájával, szómuzsikájával egyszerre meghódította az irodalmat és nagyközönséget. 1833-ban adta ki a Rolla című költői elbeszélést, mely új sikert hozott neki. Ebben az évben Olaszországba utazik George Sand-nal, az írónővel, akit rajongóan szeret. Velencében szakítanak egymással.
Musset-ből bánatos világfi lesz, a korcsmák és mulatók hajnali vendége, aki szájában egy szivarkával, előtte egy pohárka ürömpálinkával, mereng és verseiben a haldokló század bánatát, tépett lelke világfájdalmát, a párizsi aszfaltot, a festett nőket, a szenvedés dicséretét énekli. Igazi mesterműve az Éjszakák (Nuits), melyben a régi, klasszikus elégiának modern zengést, újszerű, izgató mellékízt adott. Könnyed, elmés és fordulatos, sokszor a szalonok nyelvén beszélő, fölényes, de vannak olyan hárfahangjai is, melyek egyszerűségükben és bensőségükben megindítók s íróját a legnagyobb költők közé helyezik. 1852-ben akadémikusnak választják. Utolsó verseiben a hitet és Istent dalolja. 1857-ben, elcsigázva tobzódó életétől és szenvedéseitől, meghal.
Sainte-Beuve ezeket a szavakat írja róla: »Alfred de Musset, mint számos alakja, melyeket lefestett és bemutatott, azt mondotta, hogy mindent látni és tudni kell annak, aki művész akar lenni, mint ő, le kell merülnie az élet mélyébe. Veszedelmes és végzetes elmélet!… Az életet csak gyűlölni tudta attól a pillanattól kezdve, hogy már eltűnt – a szavaival élve – a szent ifjúság. Azt érezte, a többit nem érdemes végigélni, csak úgy viselte el, hogy könnyed önkívülettel vette körül és díszítette…«"
