Jól tudjuk, hogy Caravaggio nem pusztán öntörvényű zseni volt, hanem több ízben meggyűlt a baja a korabeli rendfenntartó erőkkel is. Hogy miket követett el, amiért magasrangú pártfogóinak folyamatosan meg kellett védeniük a Mestert? Eleinte mindössze annyit tett, hogy például bottal megvert egy másik festőt. Később az Angyalvár őrmesterét sebesítette meg karddal. Aztán a Giovanni Baglione nevű festő ellen írt gúnyversek terjesztésében vett részt a barátaival.

De éttermi incidensben is volt része. Előfordult, hogy egy pincér arcába vágott egy tányér articsókát. Egyszerűen földühítette ugyanis, hogy arra a kérdésére, vajon az articsókák közül melyek sültek vajban és melyek olajban, a pincér azt merészelte válaszolni: "majd rájön, ha megkóstolja."

De akadt olyan eset is, amikor kővel dobált meg rendőröket, sőt tiltott fegyverviselése  is volt. Viselkedése miatt gyakran került börtönbe, ám mindig kiszabadult, hiszen többen közbenjártak ügyeiben.

1605 júliusában megsebezte Mariano Pasqualone írnokot egy Lena nevű hölgy védelmében (erre az epizódra Derek Jarman zseniális filmalkotásából is jól emlékezhetünk), aki Caravaggiónak modellje és talán szeretője is volt. Rómából ezért Genovába menekült, s csak augusztusban tért vissza, kibékülve áldozatával. Ősszel azonban ismét jöttek a kellemetlenségek, hiszen például köveket hajigált szállásadójának az ablakára, s azzal gyanúsította, hogy genovai tartózkodása alatt lopott a holmijából.

A legsúlyosabb bűntette azonban egy gyilkosság volt. 1606. május 29-én ugyanis egy teniszjáték során támadt veszekedése párbajba torkollt. A közelharcban Caravaggio is megsérült, Ranuccio Tomassoni Terni viszont halálos sebeket kapott.

Karel van Mandernek így írt egy barát a Mesterről: „a búzának és a pelyvának a keveréke. Nem szenteli magát kitartóan a munkának, hanem amikor már dolgozott néhány hetet, oldalán karddal és szolga kíséretében egy vagy két hónapra elcsatangol, az egyik labdajátékot játssza a másik után, párbajra és verekedésre mindig készen, úgyhogy bajosan lehet őt meglátogatni."

Egyik legutolsó képe a későreneszánsz e zsenijének a Dávid Góliát levágott fejével. Góliát levágott fejének arcvonásai magát Caravaggiót mutatják, sőt egyes értelmezések szerint Dávid is a mestert mintázza, csak éppen még fiatalkori, "tiszta" énjét. (Ugyanakkor azt is tudjuk, Caravaggio egy akkori asszisztenséről-szeretőjéről mintázta a fiatal fiút, de a korai képekkel való rokonsága mindennek ellenére letagadhatatlan.) A festmény a lélek démoni és angyali oldalának küzdelmét is mutatja. "Az alázat megöli a büszkeséget" – olvasható a kardon, amivel Dávid legyőzte a Gonoszt. A képet sokan a gyilkosság utáni "megtérésként" is értelmezik. Ha erre nincs is bizonyítékunk, annyit mindenesetre állíthatunk, hogy az emberben zajló belső dráma tükörképe lett az alkotás.

(Cikkünkhöz forrásként fölhasználtuk: Tátrai Vilmos: Győztesek, legyőzöttek, áldozatok. Caravaggio: Dávid Góliát fejével, Budapest: Szépművészeti Múzeum, 2006.)