Köztudott, hogy a kicsapongásairól híres Marquis de Sade megjárta a börtönöket és az elmegyógyintézeteket is. Szerelmes volt felesége húgába, amiért anyósának az első bebörtönzést köszönhette. Utána már nem volt vége a "csúszdának": rabság rabságot követett. Tudjuk, hogy ebben az időszakban írta leghírhedtebb műveit. Ám már előtte is érdeklődött a pikáns történetek iránt, s Rómában járva például megbízott egy doktorhallgatót, hogy írjon össze nemi furcsaságokról szóló történeteket antik szerzőktől. A kis doktort aztán elkapta az inkvizíció, s négy hónapra őt is börtönbe zárták, amiért Sade-dal kapcsolatba lépett.
Az íráson túl azonban a csokoládék és egyéb édességek is élvezetet nyújtottak a magányra kárhoztatott Márki számára. Edmund Wilson hosszabban is idézi egyik levelét, melyet feleségéhez intézett:
.jpg)
"A biscuit de Savoie egyáltalán nem olyan, amilyet kértem. Először is cukrozva kértem, alul, felül, mint a kis süteményeket, másodszor csokoládétöltelékkel kértem, és csokoládénak halvány nyoma sem volt benne, megbarnították valami teafőzettel, de semmi sincs benne, ami a csokoládé leghalványabb nyomára vallana. Ha legközelebb csomagot küldesz, légy szíves, készíttess ilyet nekem, és próbálj valakiben, akiben megbízol, utánanézetni, hogy csokoládé is legyen benne. A süteménynek olyan íze legyen, mintha csokoládérúdba harapna az ember. Legközelebb tehát ezeket a süteményeket küldd: hat rendeset, hat cukrozottat és két kis fazék breton vajat, de finom és tiszta legyen." (Forrás: Edmund Wilson: Dokumentumok Marquis de Sade-ról, in Az élet jelei. Tanulmányok, cikkek, Bp.: Európa, 1969, 47.)
